Üzlet és etika

EVT: Nyilatkozat a környezeti igazságosságról és az ökológiai adósságról

2009. október 30. - sandorjeno

Az Egyházak Világtanácsa (EVT) szeptember 2-án tette közzé nyilatkozatát a környezeti igazságosság kérdéséről. Az új dokumentum jól illeszkedik abba a folyamatba, amelynek keretében az EVT fokozatosan egyre nagyobb teret szentel a környezeti és globalizációs problémáknak. Az új dokumentum annak az érzékenységnek is a jele, amellyel az EVT a környezeti és társadalomtudományok legfrissebb fejleményei felé fordul, vallásos keretbe ágyazva és új tartalommal töltve meg ezeket az eredményeket – többek között a környezeti igazságosság és az ökológiai adósság itthon még nem közkeletű koncepcióit. Tekintve, hogy az elmúlt években a hazai egyházak is fokozódó figyelemmel fordulnak a környezeti problémák felé – ennek jele a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2008. decemberi körlevele éppúgy, mint az EVT Alternatív globalizáció a népekért és a Földért dokumentumának tavaly őszi magyar megjelenése is – érdemes megismernünk. Fordította: Gömböcz Elvira és Jávor Benedek

Egyházak Világtanácsa – 2009. szeptember 2. 

Nyilatkozat a környezeti igazságosságról és az ökológiai adósságról 

„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”

(Mt 6:12)[1] 

  1. A „végtelen fogyasztás” kora elérte korlátait. A kevesek számára elérhető végtelen profit és hatalmas juttatások korának szintén vége kell hogy szakadjon. Felekezetközi tanácskozások sorozatát és sok egyház nézőpontját egyesítve ez a nyilatkozat egy olyan fogalom elismerését és használatát javasolja, amely kifejezi mély erkölcsi kötelezettségünket arra, hogy megvalósítsuk a környezeti igazságosságot azokkal az emberekkel szemben, akik a leginkább érintettek a környezet és a Föld rombolása által. A nyilatkozat Isten iránti hálaadással kezdődik, akinek gondviselő oltalma minden teremtményében, valamint a Föld minden faj számára való megújulásában megnyilvánul. Az ökológiai adósság egyrészt kemény gazdasági számításokat, másrészt pedig az eladósodottság számokkal kifejezhetetlen bibliai, spirituális, kulturális és társadalmi dimenzióit foglalja magába. 
  2. A Föld és annak minden lakója jelenleg egy eddig soha nem látott gazdasági krízissel áll szemben, amely sokak pusztulását és tömegek szenvedését hozta. A krízist az ember okozta, különösen a globális Észak mezőgazdasági, ipari és gazdasági rendszere és kultúrája, amelyet a fejlett és a fejlődő országok elitjeinek fogyasztói életformája jellemez, valamint az a nézet, hogy a fejlődés arányban áll a természeti erőforrások kizsákmányolásával. Amit „természeti erőforrásnak” neveznek és áruvá tettek, az a teremtés egésze – egy szent valóság, amelyet nem szabadna áruvá tennünk. Mégis, az északi agrár-ipari-gazdasági összefonódás, különösen is a piacok globálissá válásának jelenlegi korszakában, arra használta a munkaerőt és az emberi találékonyságot, csakúgy, mint az élet más formáinak létfeltételeit, hogy vagyont és kényelmet teremtsen vele kevesek számára, mások túlélése és méltóságuk csorbulása árán. 
  3. Az egyházak bűnrészesei ennek a múltnak, egyrészt saját fogyasztási mintáik miatt, másrészt pedig egy olyan teológia megszilárdításával, amely az ember uralmát hangsúlyozza a Földön. A keresztény nézőpont, amely az embert a többi teremtmény fölé helyezte, arra szolgált, hogy a Föld egyes részeinek kizsákmányolását igazolja. Ugyanakkor az emberi létezés teljes mértékben az egészségesen működő ökoszisztémára van ráutalva. Az emberiség nem tudja irányítani a teremtést. Az ember csak a saját életmódját képes irányítani, oly módon, hogy ne lépje át a Föld eltartóképességének határait. Sem a népesség sem a gazdaság nem tud már jelentősen növekedni anélkül, hogy helyrehozhatatlan módon veszélybe ne sodorná az életet a Földön. Ez a határozott nézet egy alázatos teológiára ösztönöz bennünket, valamint arra, hogy az egyházak elkötelezzék magukat az átfogó közösség mélyebb tudatával rendelkező környezeti etikától és különböző vallási tradícióktól való tanulás mellett.  
  4. Az egyházak ereje prófétai tanúságtételükben rejlik, abban, hogy Isten szeretetét hirdetik az egész világnak, és szakítanak az uralomelvű filozófiával, amely Isten szeretetének megnyilvánulását fenyegeti. Már a bibliai próféták is megállapították a szoros belső kapcsolatot a környezeti válság és a társadalmi-gazdasági igazságtalanság között. Vádolták és gúnyolták koruk vezetőit az emberek kizsákmányolása és a természeti rendszerek lerombolása miatt (Jeremiás 14,2-7; Ézsaiás 23, 1-24; Jelenések 22). Jézus szeretetparancsa alapján – ahogy azt az ő élete és példázatai is kifejezik – az Egyházak Világtanácsának tágítania kell az igazsággal kapcsolatos elképzeléseit, valamint a „Ki a felebarátunk?” kérdésre adott válasz kereteit is. Az Egyházak Világtanácsa a bibliai jubileumi év hagyományára hivatkozva (3Mózes 23) már hosszú évek óta fellép a déli országoktól követelt jogszerűtlen pénzügyi adósságok eltörléséért. Ebben most továbblépünk azzal, hogy figyelmünket a gazdasági kapcsolatok ökológiai dimenziójára is kiterjesztjük. 
  5. Az 1974-ben Bukarestben megrendezett Egyház és társadalom című konferenciával kezdődően, ahol megfogalmazták a „növekedés határai” elképzelést, valamint az 1975-ben Nairobi-ban megtartott „fenntartható társadalmak” nagygyűlés óta az Egyházak Világtanácsa keményen dolgozik a környezeti igazságosság témáján már több mint harminc éve. Az 1998-ban megtartott hararei nagygyűlésen a globalizációnak az emberekre és a környezetre kiterjedő romboló hatásai kerültek előtérbe az Alternatív globalizáció a népekért és a földért (AGAPE) folyamaton keresztül. Ez vezetett el a jelenleg is zajló tanulási folyamathoz a szegénység, jólét és ökológia témakörében. E fontos felekezetközi reflexió és cselekvéssorozat folyományaként az Egyházak Világtanácsa, dél-afrikai, indiai, equadori, kanadai és svédországi egyházakkal valamint civil szervezetekkel együttműködve 2002-ben kezdett el dolgozni a környezeti adósság témáján.  
  6. A környezeti adósság az ökoszisztémáknak, helyeknek és népeknek a termelési és fogyasztási minták révén okozott kárra, valamint az ökológiai rendszerek más országok, közösségek és emberek igazságos jogainak csorbításával való kizsákmányolására utal. A környezeti adósság főként az iparosodott északi országokat terheli a déli országokkal szemben a múltbéli és a jelenlegi erőforrás-kizsákmányolás, a környezeti pusztítás, és a környezeti térnek az üvegházgázok és egyéb toxikus hulladékok kibocsátása miatti egyenlőtlen kisajátítása révén. A környezeti adósság továbbá a gazdaságilag és politikailag erős nemzeti eliteteket is terheli a kirekesztett állampolgárokkal szemben, valamint az emberiség jelenlegi nemzedékét a jövő nemzedékekkel szemben. Kozmikus léptékben tekintve a környezeti adósság az egész emberiséget is terheli más élőlényekkel és bolygónkkal szemben. Szintén magában foglal olyan társadalmi károkat, mint például az őslakos törzsek és más közösségek felbomlása. 
  7. A kizsákmányoltak érdekének előtérbe helyezése okán, és mély erkölcsi felelősségünk miatt is, az igazságtalanságokat helyre kell hozni. A környezeti adósság fenti szempontjai megmutatják, hogy elsősorban a déli országok a környezeti erőforrások hitelezői, miközben az északi országok az adósok. Az északi országok környezeti adóssága különféle mechanizmusok által jött létre, melyek hatása a jelenlegi gazdasági válság következtében még erőteljesebbé vált.  
  8. A jelenlegi nemzetközi pénzügyi intézményrendszeren belül a déli országokat állandó nyomás alatt tartják, egyrészt a pénzügyi hitelek feltételrendszerével, másrészt a két- és többoldalú kereskedelmi és befektetési szerződésekkel, amelyek exportorientált és erőforrás-intenzív növekedési stratégiákat követelnek. Végül pedig, az ökoszisztémák tönkremenetelének költségeit és a növekvő szennyezettséget nem veszik számításba. A déli országokban sok gigantikus fejlesztési programot (pl. gátak építése) nemzetközi pénzügyi intézetek által nyújtott külföldi kölcsönökkel finanszíroznak, a korrupt és antidemokratikus helyi vezetőkkel és elitekkel együttműködve; a helyi lakosság beleegyezése nélkül, és nem sok figyelmet szentelve a programok ökológiai és társadalmi következményeinek. Továbbá, az iparosodott északi országok aránytalanul nagy mértékben veszik igénybe a rendelkezésünkre álló környezeti teret, anélkül, hogy megfelelő kompenzációt, jóvátételt vagy helyreállítást biztosítanának. Az északi országok ökológiai lábnyoma (az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának hozzávetőleges mérőszáma) jelenleg átlagosan 6,4 hektár/fő. Ez nyolcszor akkora, mint a déli országok ökológiai lábnyoma, amely átlagosan 0,8 hektár/fő.
  9. Az ember által előidézett éghajlatváltozás tovább súlyosbítja az északi és déli országok közötti egyenlőtlen kapcsolatot. Az iparosodott országok felelősek leginkább a klímaváltozást okozó üvegház-gázok kibocsátásáért (annak ellenére, hogy a feltörekvő déli országok is egyre jelentősebben járulnak hozzá a globális kibocsátáshoz, az abszolút számokat tekintve). Ugyanakkor a kutatók szerint az éghajlatváltozás negatív hatásai a déli országokat jobban fogják sújtani, beleértve az alacsonyan fekvő tengerpartokon és a kis szigeteken élő népek elvándorlását; az életfeltételek elveszítését; az élelmiszerbiztonságot; a vízhez való korlátozott hozzáférést, valamint a kikényszerített migrációt.
  10. A bibliai tanítás fényében (vö. Máté 6,12) bűnbánatért és megbocsátásért imádkozunk, de ugyanakkor a környezeti adósság elismerésére, visszafizetésére, és a károk helyreállítására is felszólítunk. Ennek különböző módjai vannak, ideértve a helyreállítás és jóvátétel nem piaci megoldásait is, amelyek túllépnek a piac korlátozott képességein az értékelés és az elosztás vonatkozásában.
  11. Az Egyházak Világtanácsának központi bizottsága felismeri, hogy az élet és a társadalom minden szintjén drasztikus átalakulásra van szükség ahhoz, hogy a környezeti eladósodottságnak véget vessünk, és helyreállítsuk a megfelelő kapcsolatot a népek között, valamint az ember és a Föld között. Mindehhez a gazdasági paradigma átalakítására van szükség, a fogyasztáson és kizsákmányoláson alapuló modellek helyett pedig olyan modellekre, amelyek tisztelik a helyi gazdaságokat, az őslakosok kultúráját és spiritualitását, a Föld megújuló-képességét, valamint más élőlények élethez való jogát. Ez a környezeti adósság elismerésével kezdődik. 

Miközben megerősítjük, hogy az egyházaknak alapvető szerepük van az alternatív gyakorlatok elterjesztésében, valamint a sürgős változás megvalósulásához szükséges politikai akarat és az erkölcsi bátorság kialakításában, az Egyházak Világtanácsának (EVT) központi bizottsága, mely a svájci Genfben 2009. augusztus 26-tól szeptember 2-ig ülésezett: 

A)    Felszólítja tagegyházait, hogy ösztönözzék az északi országok kormányait, intézményeit és vállalatait arra, hogy kezdeményezzék az üvegházgáz kibocsátásuk drasztikus csökkentését az ENSZ Klímaváltozás Keretegyezményének (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC) megfelelően és azon túl is. Ez a Klímaváltozás Keretegyezmény előírja a történelmi felelősség alapelveit, és a „közös, de megkülönböztetett felelősségeket” (common but differentiated responsibilities, CDR) a 2007-ben elkészített UNFCCC jelentésben megállapított ütemezés szerint.

B)    Ösztönzi az EVT tagegyházakat, hogy szólítsák fel kormányaikat arra, hogy az ENSZ Klímaváltozás Keretegyezményének konferenciáján (Conference of Parties, COP 15) 2009 decemberében Koppenhágában a széndioxid kibocsátás 350 milliomodrész (ppm) alá csökkentése érdekében olyan, tisztességes és kötelezően betartandó megállapodást fogadjanak el, mely a klímaigazságosság elvein nyugszik, ideértve a sebezhető közösségeknek nyújtott hatékony segítséget is a klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodásban a technológiák átadása és az alkalmazkodásra elkülönített pénzügyi alapok révén.

C)    Felszólítja a nemzetközi közösséget arra, hogy biztosítsa a megfelelő pénzügyi források átutalását a déli országoknak, amellyel a veszélyeztetett és érzékeny természeti területeken biztosítható a kőolaj a földben tartása, és más természeti erőforrások is megőrizhetők. Továbbá fizessék meg az éghajlatváltozás miatti elvándorlás és az alkalmazkodás költségeit olyan eszközök segítségével, mint pl. a Greenhouse Development Rights (GDR, Üvegház Fejlődési Jogok)[2] kerete.

D)    Követeli a déli országok jogtalan pénzügyi adósságainak eltörlését, legsürgősebben a legszegényebb országok adósságait, a társadalmi és környezeti károk helyreállításának részeként, nem pedig mint hivatalos fejlesztési támogatás.

E)     Javasolja tagegyházainak, hogy tanuljanak az őslakosoktól, nőktől, parasztoktól és az erdőkből élő közösségektől, amelyek a természetben való életmód és gondolkodásmód alternatív útjait mutatják meg. Különösen, mivel ezek a társadalmak gyakran hangsúlyozzák a kapcsolatok, a törődés és megosztás értékét, valamint a termelésnek és a fogyasztásnak a hagyományos, környezethez alkalmazkodó módjait gyakorolják.

F)     Bátorítja és támogatja tagegyházait a környezeti adósság és klímaváltozás ügyében szervezett kampányaikban, tekintettel Isten teremtésének egységére, valamint az északi és déli nemzetek együttműködésének szükségességére. Különösen is támogatja azon országok egyházainak tevékenységét, amelyek az éghajlatváltozás hatásaitól szenvednek.

G)    Felszólítja a gyülekezeteket és a teológus hallgatókat a tudatosság további fejlesztésére és a teológiai gondolkodásra az életnek egy új, kozmológiai elképzeléséről, a környezeti igazságosság és környezeti adósság problémáiról tanulmányok és konkrét cselekvés révén, valamint elmélyültebb ökumenikus és vallásközi párbeszéd által. Mindehhez pedig releváns és aktuális teológiai és bibliai tananyagok elkészítése és terjesztése szükséges.

H)    Ösztönzi tagegyházait és az egyházi intézményeket arra, hogy a civil szervezetekkel összefogva vizsgálják át a környezeti adósságokat, ideértve saját fogyasztási szokásaik felmérését is. Mindenekelőtt az Egyházak Világtanácsának kell létrehoznia egy olyan rendszert, amely kompenzálja azt a környezeti adósságot, amelyet gyűléseik okoznak. Továbbá pozitív példákat kell gyűjteni a környezeti adósságok elismerése, megelőzése, csökkentése, kompenzálása és helyreállítása terén – együttműködve a civil társadalom különböző mozgalmaival és csoportjaival.

I)       Felszólít a környezeti adóssággal kapcsolatos párbeszéd elmélyítésére, valamint arra, hogy az ökumenikus, a vallási, a gazdasági és a politikai szereplők, továbbá az északi és déli országok egyházai lépjenek szövetségre egymással.

J)      Hangsúlyozza a jelenleg folyó küzdelmek támogatásának, valamint a parasztok, nők, fiatalok és őslakosok mozgalmainak a Társadalmi Világfórumon és más lehetőségeken keresztüli stratégiai összekapcsolásának fontosságát. Célja ezzel, hogy alternatív kompenzációs javaslatokat dolgozzon ki, valamint, hogy megelőzze a további környezeti adósságok felhalmozását.

K)   Felhívja tagegyházait, hogy ösztönözzék kormányaikat arra, hogy ismerjék el a környezeti adósságokat, ide értve a jogtalan pénzügyi adósságok eltörlését is.

L)     Felszólítja tagegyházait, hogy tegyék intenzívebbé a klímaváltozás ellen küzdő kampányaikat, beleértve a klíma-adósságot, és ösztönözzék ennek visszafizetését a környezeti adósság keretén belül.

M)  Felhívja az EVT tagegyházakat, hogy támogassák a vállalatok társadalmi elszámoltathatóságát nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Továbbá vonják felelősségre a gazdálkodó szervezeteket és a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy a környezeti felelősséget is vegyék számításba, valamint vállalják a felelősséget azokért az eljárásokért és tevékenységekért, amelyekkel környezeti károkat okoztak.

N)   Felszólítja tagegyházait, hogy támogassák a közösségen alapuló, fenntartható gazdasági kezdeményezéseket, mint amilyenek például a termelőszövetkezetek, közösségi földalapok, és a helyi, bioregionális élelmiszer elosztás.

O)   Bátorítja az egyházakat a világ minden táján, hogy folytassák az imádságot az egész teremtett világért. Így emlékeztünk meg 2009. szeptember 1-én I. Dimitriosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka őszentsége körleveléről annak huszadik évfordulóján, amellyel megalapította a környezetvédelem, Isten teremtésének védelmező napját. 

Imádság 

A következő imádságot azért ajánljuk fel, hogy erőt meríthessenek az egyházak az alábbi témákkal való elkötelezettségre. 

Istenünk, mindenek teremtője és fenntartója!

Csodálatos világodban megtapasztaljuk gondoskodásodat Földünk és minden ember iránt.

Felajánljuk neked hálánkat és hogy dicsérünk téged.

Teremtő és fenntartó Isten,

Teremtett világod kizsákmányolása közben felismerjük emberközpontúságunkat és kapzsiságunkat.

Megvalljuk bűnünket előtted.

Elismerjük, hogy szükségünk van egymásra, mint a te teljes nagy családod tagjai, Északtól Délig.

Ezért így imádkozunk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Fogadd el bűnvallásunkat, ó Isten, és add nekünk megbocsátásodat.

Tégy képessé bennünket arra, hogy megváltoztassuk életünket mint egyének, mint egyház, és mint nemzet;

hogy hirdessük szeretetedet a Föld és minden ember iránt,

hogy alkalmazzuk a „jubileumi év” elvét egymással való kapcsolatainkban és a Földhöz való viszonyulásunkban is,

és hogy megfizessük környezeti adósságainkat olyan módon, amely megmutatja a te igazságodat és békédet.[3] 



[1] Az angol nyelvű bibliafordításokban a jézusi imádság idézete így szól: „And forgive us our debts, as we forgive our debtors”. A „debts” kifejezés a „bűn” mellett „adósságot” is jelent, az „our debtors” pedig „az ellenünk vétkezők” mellett „adósainkat” is. Így az imádság sokkal közvetlenebbül idézi fel a dokumentum témáját, mint annak magyar megfelelője. (ford.)

[2] A GDR az EcoEquity és a Stockholm Environmental Institute által kidolgozott modell a méltányos fejlődés lehetővé tételéről a klímaváltozás jelentette kényszerek között. Saját meghatározása szerint „azt a célt szolgálja, hogy támogassa a sürgős globális cselekvést az éghajlatváltozással szemben, miközben megőrzi minden ember jogát a fenntartható emberi fejlődés méltányos szintjéhez, megszabadítva a szegénységtől és szűkölködéstől.” Lásd még: http://gdrights.org/about/. (ford.)

[3] Az eredeti szövegben a shalom szó szerepel, amely egyaránt jelent békét, teljességet és jólétet. (ford.)

A bejegyzés trackback címe:

https://uzletietika.blog.hu/api/trackback/id/tr871486266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.