Üzlet és etika

Eichmann, III. Richard, Faust: korunk menedzserei - Tessék választani!

2009. november 26. - sandorjeno

A menedzser, avagy a mindenért felelős, arcátlan Gonosz?

A menedzser. Válság utáni világunk negatív főszereplője. A megtestesült gonosz: fekete audival jár, nagy jutalmakat oszt ki magának, pénzét valamelyik adóparadicsomba menekíti, nem törődik az ügyfelek vagy alkalmazottak érdekeivel, csak a rövidtávú haszon érdekli. Az egyre piszkosabb munkáért pedig egyre magasabb bónuszok oszt ki magának. Magyar viszonylatban időnként bilincsbe verve viszik el. De nem csak nálunk vált a (top)menedzser a népharag tárgyává. Az Német Evangélikus Egyház (EKD), mint "Magas kőfal, ha megreped" című iratában nagyon egyértelműen elítéli azokat az üzletembereket, akik csak a saját hasznukat, és saját érdeküket tartják szem előtt.

Emprikus kutatások a menedzserek értékvilágáról


Kutatások az USA-ban

Adódik a kérdés: vajon tényleg ilyen borzasztó embertípus a menedzser? A kérdés nem új. Az Egyesül Államokban Raimond Baumhart 1961-ben tette fel először, és végzett empirikus kutatást a témában. Ezt a felmérést 1977-ben, majd 1987-ben megismételték. (Forrás: Raymond Baumhart, 1961; Brenner-Molander, 1977; Becker-Frietzsche, 1987.) Arra a kérdésre, hogy az önök vállalatánál folytatnak-e erkölcstelen tevékenységet 1961-ben a megkérdezettek 59%-a igennel válaszolt. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy az erkölcstelen üzleti magatartás ugyan előfordul, de még nem tekinthető szabálynak, szükségszerűségnek.

Mérhető azonban az a tény, hogy az idő során a menedzserek erkölcsi ingerküszöbe egyre alacsonyabbra került: egy 1988-as kutatás során 205 egyetemi hallgatót, és 2267 gyakorló szakembert kérdeztek meg.(forrás: Zinkhan-Bisesi-Saxton, 1989) Az eredmény megdöbbentő: a 16-ből 7 döntési szituációban voltak a hallgatók inkább hajlandóak belemenni egy erkölcstelen cselekedetbe, mint a gyakorló menedzserek.

Érdekes megnézni ezzel párhuzamosan, hogy milyen értékeket tartanak fontosnak a menedzserek. Egy 200 vezetőre kiterjedő, szintén amerikai vizsgálat során kiderült, hogy a megkérdezettek 3/4-e inkább egyéni, mint közösségi, vagy társadalmi értékeket tart fontosnak. Amikor szakmai és erkölcsi szempontok között kell dönteni, akkor pedig még ennél is nagyobb azoknak az aránya, akik a szakmai szempontokat fontosabbnak tartják, mint az erkölcsi megfontolásokat. 

Németországi adatok

Németországban 1986-ban végeztek először hasonló típusú kutatást (forrás: Kaufmann, Kerber, Zulehner, Vezetők ethosza és vallása, München-Nürnberg). Szegedi Krisztina,  2001-ben írt, "Magyar Vállalatok Etikai Érzékenysége" című doktori értekezésében foglalja össze ennek eredményét:

  • A megkérdezettek fele úgy gondolja, hogy gyakran illetve néha dönteni kell az üzleti és erkölcsi szempontok között.
  • Arra a kérdésre, hogy hogyan ítéljük meg, hogy mi a jó és rossz, a többség szerint a jogszabályok a mérvadóak illetve a következményeket is figyelembe kell venni.
  • A fiatalabb vezetőknél jellemző az opportunista beállítottság.
  • A legfontosabb értékek demokrácia, szabadság, emberi jogok.

 

Eichmann, III. Richard, Faust, vagy a Szervezeti Polgár?


A kutatások eredményeinek a kiértékelésén túl néhány kutató arra is kísérletet tett, hogy megpróbálja a menedzsereket erkölcsi hozzáállásuk alapján kategorizálni.

1984-ben egy Nielsen nevű kutató azt javasolta, hogy Arendt filozófiájához kapcsolódva alkossuk meg a menedzserek 4 archetípusát, aszerint, hogy milyen etikai elvek alapján cselekszik. A 4 típus szerinte megfeleltethető Eichamm, III. Richard, Faus, illetve az un. Szervezeti Polgár erkölcsi magatartásának.

Eichmann

Mint  arról sokan olvashattunk (bölcsészek előnyben), hogy Arendt Eichmannt, a náci vezért, a "Gonosz banalitásaként" írja le. Eichmann a perében ugyanis végig azzal védekezett, hogy ő jogszerűen cselekedet. Parancsokat hajtott végre. Magatartásával tökéletesen megfelelt a kötelesség etika normáinak. Eichamnn erkölcsi tartása mutatja, hogy a III. Birodalom vezetői, és végrehajtói nem szörnyek voltak, hanem a tipikus kispolgárok.

Ennek a leírásnak megfelelően a menedzserek Eichmann típusa, a végrehajtó: a vállalaton belüli feladatait a legnagyobb hatékonysággal próbálja meg teljesíteni. Nem gondolkozik az erkölcsi szempontokon, és nem vizsgálja döntéseinek, vagy cselekedeteinek a következményeit.

 

 

III. Richard 

III. Richard Eichmann tökéletes ellentéte: pontosan tudja, hogy mit cselekszik. Világos számára a jó és rossz közötti különbség. Tudatosan cselekszi a rosszat. Személyes előnyöket helyezi mindenek felett. Ő a számító gonosz.

A menedzserek III. Richard típusa képes saját karrierje érdekében tudatosan kárt okozni ügyfeleinek, vagy annak a cégnek, akit képvisel. Tudatosan átgázol a kollégáin. Kizárólag önös érdekei vezetik. Ők a válság főszereplői. Azok az üzletemberek, akik pontosan tudták, hogy milyen kockázatoknak teszik ki az ügyfeleiket, de a hatalmas és gyors nyereség érdekében átléptek ezen a problémán. A III. Richard típusú menedzser nem érez semmilyen erkölcsi problémát abban sem, hogy meglopja a közt: gátlástalanul vesz részt minden állami korrupciós ügyben, hogyha pénz remél az ügyletből.

  

Faust

Faust mindenekelőtt abban különbözik III. Richardtól, hogy ő nem saját önös érdekeit tartja szem előtt, hanem valamilyen magasabb rendű cél vezérli, ami túl mutat saját előremenetelén. Faust esetében ezek a tudás és a másik ember szeretete. Mint tudjuk Faust ezért még az ördöggel is képes szövetséget kötni. Az ő erkölcsi mottója: a szent cél érdekében néha még rossz eszközök bevetése is megengedett.

A menedzserek Faust típusa ezért mindenek felett azonosulnak a cég üzleti céljaival. Olyan szenvedéllyel teszik magukévá azokat, hogy már-már misztikus szent alakot ölt képzeletükben. Ezért ezeknek a céloknak az eléréséért időnként megengedhetőnek tartják, hogy erkölcstelen eszközöket is bevessenek. Valóban nagyon könnyű így gondolkodni: ha sikerül terjeszkednünk azzal több ezer ember számára hozunk létre új munkahelyeket. Az, hogy ehhez erkölcstelen eszközökkel kell kiszorítanunk a konkurenciát, és kenőpénzt kell fizetni a kormánynak az egy mellékes dolog, csupán egy eszköz. 

Szervezeti Polgár

A szervezeti polgár Nielsen által javasolt megjelölése az ideáltípusa a menedzsernek.

A menedzserek szervezeti polgár típusa nem engedelmeskedik vakon, mint az Eichmann típusú társai. Döntései előtt nemcsak saját érdekeit tartja szem előtt, mint III. Richard típusú menedzserek, de a cég üzleti céljait is képes kritika alá vonni, és következményei felől vizsgálni. Nielsen tisztában van azzal, hogy amennyiben az adott szervezet nem támogatja ezt a magatartást, úgy az ilyen vezető hamar hősies áldozata lesz a rendszernek. Ezért a szervezeti polgár típusú menedzser legfontosabb jellemzője, hogy a szervezeten belül kiáll a polgárjogokért, azaz a rendszer egészének átalakítására törekszik.

 

 

Tessék választani

 

Természetesen lehet Nielsen felosztását nem szeretni, erőltetettnek tartani, cáfolni, stb. De talán egy próbálkozást megér, mindenki fel teheti magának a kérdést: én melyik típusú menedzser vagyok? Ha én vezető lennék, hogyan döntenék saját, vállalatom, és az érintettek érdekei között? Melyik nyomásnak engednék? Milyen értékek mentén cselekednék? Ezek a vállalati etika legizgalmasabb kérdései. Nielsen felosztása pedig egy játékra hív: tessék választani! Te melyik típus vagy? Eichmann? III. Richar? Faust? Szervezeti Polgát? Szavazz! (Bocsánat, amiért átvisz egy másik oldalra, egyelőre még nem találtam jobban integrálható szolgáltatást. Javaslatokat szívesen fogadok!) Mivel a téma akár lehet kényes is, hangsúlyozzuk, hogy a szavazás során tartjuk magunkat az adatvédelmi előírásokhoz.

 

(Úgy látszik nem mindenkinek működik a szavazás. Ha valaki úgy érzi, akkor nyugodtan ossza meg velünk döntését commentbe + lehet ajánlani működő online szavazó rendszereket.)

Te melyik menedzser típus vagy?
Eichamnn
III. Richard
Faust
Szervezeti Polgár

Szavazás állása

Források: Köszönet illeti dr. Szegedi Krisztinát, aki doktori munkájával hívta fel a figyelmemet Nielsen csoportosítására. A fent említett kutatások eredményei szintén megtalálhatóak Szegedi Krisztina, 2001-ben írt Magyar Vállalatok Etikai Érzékenysége című doktori értekezésében.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://uzletietika.blog.hu/api/trackback/id/tr641461764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peter.aszalos 2009.11.26. 21:46:32

Az e heti The Economist "The rot spreads" c. cikke leírja, hogy a válság jelentkezik az üzleti morálban is. 2009-ben megemelkedett a könyvelési csalások száma, a vesztegetés és egyéb korrupció a 2007-es szinten maradt. A középvezetők tipikusan jóval több üzleti bűnesettel való találkozásról számolnak be, mint a felsővezetők.
A növekedés oka valószínűleg az, hogy a targetek nyomása alatt lévő menedzserek a válság idején könnyebben nyúlnak a korrupció eszközeihez.
Azoknál a cégeknél, ahol a menedzserek fizetésének legalább a fele teljesítményhez van kötve jóval több esetben (36%) jelenik meg az üzleti bűnözés ilyen vagy olyan formája, mint azoknál a cégenél, ahol a fizetés nincs teljesítményhez kötve (20%).

sandorjeno · http://uzletietika.blog.hu/ 2009.11.30. 11:05:43

Teljesen jogos észrevétel: az üzleti környezet, a vállalati kultúra nagyon erősen befolyásolja az egyén viselkedését. Nemsokára erről is lesz egy bejegyzés....