Üzlet és etika

Etikai döntések a hétköznapokban

2011. június 14. - sandorjeno

etika a mindennapokban.pngVass Andreával, a lifecoach.hu oldal szerkesztőjével, nemrég a mindennapi etikai döntésekről beszélgettünk. Az interjú a lifecoach.hu oldalon jelent meg.

Etika a mindennapokban a témánk. Kérlek, említs néhány konkrét helyzetet, amikor a mindennapjainkban etikai kérdéssel szembesülhetünk!

Úgy látom, hogy ma az etikai kérdések elsősorban a fogyasztással kapcsolatban kerülnek elő. Mára egyre szélesebb réteg számára világos, hogy az, hogy milyen termékeket veszünk, mennyi benzint fogyasztunk, milyen melegre fűtjük fel télen a lakásunkat erkölcsi kérdések. Persze számtalan, olyan élethelyzet van, amikor értékkonfliktusba kerülhetünk: miközben meg vagyunk győződve a társadalmi integritás fontosságáról saját gyermekünk számára a legjobb oktatást szeretnénk; miközben elítéljük a hálapénz rendszerét magunk is fentartjuk meg a szeretteink számára a legjobb ellátást szeretnénk. De akkor is etikai kérdésben döntünk, amikor munkahelyet, szakmát, megélhetést vállalunk. Nemrégiben egy marketingszövegíróval beszélgettem, aki szereti a kreatív munkáját, de egyre kevésbé tud azonosulni az általa is támogatott reklámkampányok szellemiségével.

Mi az összefüggés, milyen kapcsolat van az életünket vezérlő értékeink és az etikus magatartás között?

Egy érzelmi, és lelki értelemben felnőtt ember arra törekszik, hogy döntései, és viselkedése összhangban legyen azokkal az értékekkel, elvekkel, amelyek számára fontosak. Sajnos sokszor a szavak és a tettek különválnak. Ilyenkor nem értékeink hanem pillanatnyi érdekeink alapján cselekszünk.

Előfordul, hogy egy döntési helyzetben a választási lehetőségek, amiket látunk magunk előtt nem látszanak ideálisnak, hanem ellenkezőleg mindkettő hordoz magában valami kompromisszumot vagy mindkettő valamilyen értékünkkel ütközik. Mi ilyenkor a teendőnk?

A kompromisszumkötés az emberi élet egyik alaphelyzete. Tehát véleményem szerint nem az a kérdés, hogy szabad-e, kell-e kompromisszumot kötnöm, hanem, hogy hogyan kössek úgy kompromisszumot, hogy minden érintet igazságosnak érezze, és meg tudja őrizni emberi méltóságát. Tapasztalatom szerint a valódi etikai döntések nagyon sokszor kompromisszumok. Legtöbbször ugyanis nem az a kérdésünk, hogy két lehetőség közül melyik a jó, hanem, hogy két rossz közül melyiket válasszuk. Én azt javaslom mindenkinek, hogy egy kompromisszum megkötése előtt két dolgot mindenképpen tegyen meg: készítse elő a döntést és kommunikáljon azokkal akik érintettek benne.

Ha hoztunk egy döntést, amit megbántunk később, vagy úgy érezzük, hogy nem voltunk korrektek, őszinték valakivel, milyen lehetőségeink vannak, hogy helyrehozzuk a dolgokat, a kapcsolatot és mit kezdhetünk a lelkiismeretfurdalással?

A lelkiismeretfurdalások mögött sokszor valamilyen ki nem mondott érzés, megoldatlan konfliktus vagy feszültség áll. Egy felnőtt ember életében az erkölcsi integritás egyik fontos alapja ezért az asszertivitás, azaz az a képesség, hogy egyszerre tudjak odafigyelni a saját és a másik érdekeire, érzéseire, és szükségleteire, és ezeknek az esetleges konfliktusairól tudok beszélni. Ez először nagyon nehéz, de a jó hír az, hogy az asszertív kommunikáció tanulható. Persze vannak az életben nagyon nehéz erkölcsi konfliktusok, amelyek már nem oldhatóak meg egyszerűen beszéddel. Ilyenkor kaphatnak szerepet a megbocsájtási rituálék.

Hogyan alakul ki, hogy kinek mi az etikus magatartás az életében? Hol vannak a határok? Van aki sohasem bliccelne a buszon, más meg büszke erre, hogy milyen ügyes.

Legfontosabb értékeinket otthonról hozzuk. Természetesen befolyásol minket az a kultúra is, amelyikben élünk. Tapasztalatom szerint, ahhoz, hogy valaki ne csupán szabály vagy normakövető legyen, azaz utánozza azokat a viselkedésmintákat, amit a környezete, komoly önismereti munkára van szükség. Saját magunk megismerésére is szükség van ahhoz, hogy önálló erkölcsi döntéseket tudjunk hozni az életben.

Hogyan változik az életük folyamán, hogy mit tartunk erkölcsösnek, etikusnak és mit nem?

Kohlberg vizsgálatainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy hasonlóan a személyiségünkhöz az erkölcsi ítélőképességünk is egy fejlődési utat jár be. Kisgyermekként például nem vagyunk képesek súlyozni “rossz” cselekedeteink mértékét. Kamaszkorunkban érkezünk el erkölcsi fejlődésünk fontos szakaszához, amikor megkérdőjelezzük azokat az értékeket, amiket szüleinktől tanultunk meg, és valódi belső meggyőződést alakítunk ki. Nekem az a tapasztalatom, hogy sokszor ezt a nagyon fontos belső munkát nem végezzük el és érzelmi alapon ragaszkodunk, olyan elvekhez, amelyek nem a mieink.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://uzletietika.blog.hu/api/trackback/id/tr952984339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.