2009. július 7-én hozta nyilvánosságra a Vatikán XVI. Benedek pápa "Caritas in veritate" című enciklikáját, amelyben a Katolikus Egyház feje a gazdasági válsággal kapcsolatos iránymutatásait fogalmazta meg. Az enciklika 3. fejezetének 40-41 cikke részletesen foglalkozik a vállalatok gazdaságban betöltött szerepével, és helyzetével. Ez éppen elég ok arra, hogy itt az üzlet és etika blogon is tanulmányozzuk a dokumentum ide vonatkozó részeit. 

A vállalkozások változó formái, a vállalat, mint közintézmény? 

Az enciklika abból indul ki, hogy a vállaltoknak különböző formái lehetnek. Bár hagyományosan állami és piaci vállalkozásokról szoktunk beszélni, a dokumentum szerint itt az idő, hogy kitágítsuk ezt a kategóriarendszert. Mindenekelőtt azért, mert a vállalatok hagyományos formái elmúlóban vannak, és új megjelenései mutatkoznak. Ugyan nem kapunk világos választ arra a kérdésre, hogy pontosan milyen formákra gondol XVI. Benedek, a szövegből arra következtethetünk, hogy a Katolikus Egyház a vállalati etika un. érintetti (stakeholder) modelljei felé nyit. A dokumentum kimondja:

"... a vállalkozói magatartás nem lehet egyedül a tulajdonosok érdekeire tekintettel, felelősséget kell viselnie az összes többi, a vállalkozás életében részt vállaló szereplőért is: a munkásokért, az üzleti partnerekért, a termelés különböző elemeinek beszállítóiért és az érintett közösségért." (53. o.)

Az enciklika tesz még egy lépést a vállalati etika elképzelései felé, amikor a vállalatok társadalmi és szociális felelősségéről beszél. Ugyan a vállalat, mint kvázi közintézmény - amely fogalmat a vállalati etika vezette be a gazdaságetikai diszkurzusba - nem szerepel, egy egyértelmű pozitív utalás méltatja annak kitalálóit.

XVI. Benedek élesen bírálja azokat a menedzseri csoportokat, akiket kozmopolitia menedzsereknek nevez, akik kizárólag az őket finanszírozó, sokszor ismeretlen tőkések érdekeit tartják szemelőtt, amikor döntéseket hoznak.

A szabad tőkeáralmás

Arra a kérdésre, hogy a vállalkozások egyre nagyobb száma, miért nem veszi figyelembe, az érintettek különböző csoportjait, a pápa a szabad tőkeáralmás elveiben keresi a választ. A vállalkozások sikeréhez egyre több, és egyre nagyobb tőke szükséges. Ezt nem tudja egyetlen nagy tőkés biztosítani. Mivel nem egy személy vállalja a finanszírozás felelősségét, megszűnik a tulajdonos és a vállalkozás közötti személyes és közvetlen kapcsolat. Az így létrejövő alapok, amelyek a vállalkozások finanszírozását biztosítják, viszont túl nagyra nőttek ahhoz, hogy földrajzi szempontból egyetlen régióhoz kapcsolódjanak.

XVI. Benedek nem hirdet ítéletet a szabad tőkeáralmás felett. Sokkal inkább az a szándéka, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági élet, és annak szereplői emberek, személyiségek, akik felelősséggel tartoznak döntéseikért. Ezért az innováció, a tőke szabad áralmása nem jó, vagy rossz, hanem mindenekelőtt, egy etikai döntés, amely következményeit tekintve lehet erkölcsös vagy erkölcstelen. Amennyiben egy nagyobb nemzetközi beruházást oktatási, szociális és társadalmi fejlesztés is kíséri, és nem az a célja, hogy egy adott ország erőforrásait kizárólag kihasználja, akkor azt jónak kell tartanunk, sőt támogatnunk kell.

A globalizációról

A "Caritas in veritate" nagyon világosan elhatárolódik a globalizáció értelmezésében megmutatkozó fatalisztikus szemléletektől. A dokumentum egészét végig kíséri az az alapgondolat, hogy a gazdaság, a piac, a vállalatok az emberi lét kifejeződései. Ezért a globalizációt is, mint társadalmi-gazdasági folyamatot kell értelmeznünk, amelyik nem eleve rossz, vagy jó, hanem olyan, mint amilyenné mi emberek tesszük. Létünk erkölcsi, és közösségi dimenziói ugyanis nem a gazdaság mellett, vagy azon túl keresendőek, hanem abban is nyílvánvalóvá válnak. Ezért a globalizációval kapcsolatban XVI. Benedek célja mindenekelőtt az, hogy legyen világos, ki miért felel. 

Értékelés

A "Caritas in veritate" gazdaság-, üzleti-, és vállalati etikára vonatkozó fejezetiről összességében elmondható, hogy bennük a Katolikus Egyház feje, úgy hívja fel a figyelmet fontos szempontokra, hogy közben nem keveredik ideológiai vitákba, és keresi a párbeszédet, azokkal az etikai irányzatokkal, amelyek az elmúlt évtizedekben arra törekedtek, hogy különböző gazdaság etikai modelleket fogalmazzanak meg (és implementáljanak a vállalkozások mindennapjaiban). A szöveget olvasva folyamatosan eszembe jutott Paul Tillich, aki a társadalomelméleti problémákat szintén a szeretet és igazságosság két teológiai fogalmának segítségével közelíti meg. Most úgy látom, hogy érdemes volna itt ezen a blogon Paul Tillich társadalomelméletének is egy bejegyzést szentelni.