A vállalati-, és üzleti etika felvetéseit többnyire az elmúlt 100-150 év filozófiai terméséből szereti levezetni. Nem érdemes túlzottan messzire menni az időben, hisz egy modern jelenséget, a vállalatot, a szabad piacgazdaságot vizsgálja. Itt nincs mit keresnie régi módú bölcsnek. Robert C. Solomon a Texasi Egyetem professzora nem így gondolja. Írásaiban Arisztotelész filozófiája alapján fogalmaz meg vállalat etikai állításokat. A kérdés természetesen adott: Arisztotelész és a vállalat hogyan hozhatóak közös platformra?
Vállalat, mint közösség
Solomon is elismeri, hogy Arisztotelész korában nem voltak olyan szervezeti egységek, amiket ma vállalatnak hívunk. Ez azonban nem akadályozza abban, hogy az ember és a vállalat viszonyát Arisztotelész antropológiai fogalmaival írja le: az ember mindenek előtt társas lény, zoon politikon, és csak ezután individuum. Csak közösségben, önmagát másokhoz viszonyítva képes egyáltalán indentitást kialakítani. Solomon ezzel szemben áll azokkal az individualista elképzelésekkel, melyek az embereket egymástól szeparált egységként írják le, és ezért az üzletre (business) és a gazdaságra úgy tekintenek, mint egy "gép", amelyet kiszámítható elvek, vagy misztikus erők (láthatatlan kéz) irányítanak. Számára az üzlet egy emberi tevékenység (praxis) és intézmény, és a vállalat egy identitásképző közösség a sok közül, amelyik maga is egy nagyobb közösség, a társadalom, része.
Solomon ezért nem választja el élesen a vállalatot és az embert, hanem arra a pontra kíváncsi, ahol az egyéniség és a szerkezet találkozik. Szerinte ez a pont a szerep. Az a szerep, amit az egyén egy vállalaton belül betölt. Ez a szerep az identitásának a része, az egész életének a része, más szerepekhez kapcsolódik, érzések, gondolatok, és cselekvések egész sora tartozik hozzá. Egy szerep, egy szereplő, aki több, mint egy egyszerű fogaskerék a szerkezetben. Vágyai és céljai vannak, elismerést szeretne kapni, nemcsak fizetést. Kapcsolatokat alakít ki másokkal, beszélget a kollégáival a kávéautomatánál, barátságokat köt, szeret vagy utálkozik, rivalizál, és együttműködik.
Vállalati kultúra
Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan működik egy vállalat, nem flowchartokat kell elemeznünk hanem az emberi viszonyokat. Egy vállalat nem individuumok összessége, amelyek a maximális profit elérésének érdekében dolgoznak, hanem különböző (érzelmi) motivációval bíró szereplők együttműködése. Együttműködésük, személyes motivációjuk, értékpreferenciájuk pedig saját történettel rendelkezik és struktúrákat alakít ki, azaz kultúrává válik. Ez a kultúra teszi lehetővé, hogy a szereplők cserélődjenek. Olyan viszonyítási pontok, szokások, rituálék alakulnak ki, amelyek valódi élő közösséggé formálják a szervezetet: kommunikációs standardok, konfliktuskezelési módszereket, öltözködési szabályok, viselkedési elvárások. Ebből a közös kultúrából nő ki a vállalat etikája. Normák, és értékek, amikhez mindenki tartja magát. A szociológia és szociálpszichológia számtalan módon leírta ezt a jelenséget. Solomon pedig azt állítja, hogy ezek társadalomtudományos elemzések igazak egy vállalat működésére is.
Solomon felvetése gyógyító szándékú. Szakítani akar azokkal a metaforákkal, amelyek negatív képekkel írták le a vállalatok működését: a gép, amelyben az emberek csak kicserélhető fogaskerekek, a hatalmas szörnyszülött, amelyik eltiporja a dolgozókat, a kiismerhetetlen fenevad, amelyre nem érvényesek az emberi együttélés alapvető szabályai ("business is business"), és titokzatos erők befolyásolják. Solomon szerint minden közösség, így a gazdasági szervezetek és az egyén között kölcsönös viszonyok sora áll fent.: egyszerre vagyunk alkalmazottak, stakeholderek, és shareholderek. Ez a tudás pedig felszabadíthat minket arra, hogy bátran megéljük emberi életünk teljességét egy vállalat munkatársaként is, és kreatívan alakítsuk azt a valóságot, amit egy szervezet, mint közösség létrehozott.
Szerepelmélet, szociometria, humanizmus
Solomon tanulmányait olvasva az az érzésem támadt, hogy megközelítése nagyon nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy elembertelenedett gazdasági világban visszakapjunk valamit emberségünkből, azáltal, hogy egyszerűen kimondjuk azt, ami van, ti., hogy amikor bemegyünk reggel dolgozni egy közösségbe lépünk be. Nem kell mesterségesen leválasztanunk az életünkről azt a szerepet, amit itt betöltünk. Igen mondhatunk azokra a motivációkra, érzésekre, amik itt keletkeznek és történnek velünk. Azzal, hogy Solomon meghívta Arisztotelészt ebbe a diszkurzusba véleményem szerint egy sor tudományos megközelítés előtt, helyesen, megnyitotta az ajtót: van létjogosultsága a Moreno által kidolgozott szerepelméletnek és szociometriának a vállalati kultúra és etika elemzésében; van beleszólása a teológiának, amelyik olyan sokat tud az emberi közösségek működéséről; fontos a szociológia és pszichológia véleménye. Solomon nekem egy újabb személyes megerősítés abban, hogy az üzleti etika kutatása, a vállalat etikai tanácsadás, és a szervezetfejlesztés csak együtt végezhető.
