Yes sir - mondja az indiai helpdeskes fiú, miközben harmadszorra sem értette meg, hogy mit akarunk neki mondani magyaros angolunkkal. De nem kell ahhoz multis környezetben dolgozni, hogy megtapasztaljuk a mi világunkban már nem a körúti turista az egyetlen idegen. Az idegenek soha nem voltak még olyan közel, mint ma:
- aki ma informatikai vállalkozásba kezd Magyarországon indiai és kínai cégekkel fog versenyezni a hazai ügyfelekért.
- aki magabiztos némettudással bemegy egy bécsi gyorsétteremben nem tudja megértetni magát a kiszolgálókkal, ha nem beszél angolul is.
- aki egy bajor kisváros benzinkútjából távozva felhívja a cég ügyfélszolgálatát egy budapesti egyetemistával fog beszélni.
Naponta, szinte percenként találkozunk azokkal, akik mások, mint mi. Más nyelvet beszélnek, máshogy főznek, időnként más istenekhez imádkoznak, más értékeket tartanak fontosnak. A „mit keresnek itt” kérdés nem teszi őket láthatatlanná. Itt vannak, és itt vagyunk egymás számára. Hiába húzunk határokat, hiába választanak el óceánok egymástól, az a kockázat, amit egymás számára jelentünk végérvényesen összeköt minket (Fukusima). Ulrich Beck német szociológus, ezért a mai globalizált világ társadalmait kockázat-társadalomnak (Risikogesellschaft) nevezi. Ebben az új világban a közös kockázatok szüntelenül jelenlévővé teszik az idegent, a másikat. Az, hogy mit kezdünk a másik másságával pedig nagyban befolyásolja a saját sikerünket, és nem utolsó sorban boldogságunkat.
Trénerként rendszeresen találkozom ezzel a problémával, nemcsak vegyes vállalatoknál:
- "Mert a HR-en azt gondolják, hogy ők fölöttünk vannak."
- "Mert a backoffice trehány munkát végzett."
- "Mert a pénzügy soha nem fizet időben."
- "Az IT-sok egész nap csak lógnak, nem csinálnak semmit. Nem képesek időben válaszolni az emailekre, és nem veszik fel a telefont."
- "Mert a sales mindent beígért."
A másokkal mindig baj van. Lehetnek ők a HR, backoffice, account, IT, vagy sales. Hiába ülünk egy csónakban, mások. Más nyelvet beszélnek, más számukra a fontos, sokszor még más ruhában is járnak.
A vagy-vagy logika dobozába zárva
A mások mássága által felvetett kérdésre általában kétféle választ szoktunk adni.
Az egyik válasz, hogy minden ember egyenlő. Nincs különbség ember és ember között, függetlenül attól, hogy melyik nemhez, nemzethez, vagy valláshoz tartozik. Az egyenlőség egyetemes. Az egyetemes egyenlőség vagy-vagy kérdés állítja az embereket és közösségeket: vagy egyenlő velünk vagy, vagy más.
Ezzel az univerzalizmussal szemben szólal meg a szkeptikus érv: minden ember egyedi és megismételhetetlen, tökéletesen különböző. A kultúrák, nemzetek, vallások, és nemek nem hasonlíthatóak össze, és nem dönthető el egyikről sem, hogy jobb vagy értékesebb lenne a másiknál. Általános érvényű normák nincsenek. Ezzel újabb vagy-vagy kérdés elő állítva minket: vagy különböző vagy, vagy velünk egyenlő. Vagy mohamedán vagy keresztény, vagy európai vagy ázsiai, vagy férfi vagy nő.
Egyik tipikus válasz sem oldja meg igazán a mások mássága által támasztott problémát, mert kizáró (exkluzív) marad. A vagy-vagy dobozba zárja a másikat. Ulrich Beck szerint akkor tudunk kitörni ebből a dobozból, ha képesek vagyunk a vagy-vagy exkluzív logika helyébe az inkluzív megkülönböztetés modelljét, azaz az is-is logikát, állítani. Bonyolultan hangzik? Pedig nagyon egyszerű.
Lehetünk egyszerre egyenlőek és különbözőek. Egyenlőek is, és különbözőek is. Is-is. Egyszerre német és török (ahogyan a képen látható Mesut Özil válogatott labdarúgó), magyar és cigány, amerikai és kínai, angol és ír.
Igen a HR-es más. Mások az érdekei, kötelességei, és értékei. És igen, a HR-es ugyanolyan. Ugyanannak a cégnek dolgozik, ugyanazért a közös sikerért hajt, ugyanolyan ember. Tegyünk egy első lépést az is-is gondolkodás felé, és fedezzük fel a közös érdekeinket.