Gazdaságetikai konferencia a Magyar Tudományos Akadémián

A nap kérdése

2008. november 8-án került megrendezésre az MTA-án az Acton, és az Europa Institut szervezésében az "Erkölcs és jogrend a piacgazdaságban" című konferencia. Mint, ahogyan arról a Konzervatorium.hu előzetesen beszámolt a konferencián előadást tartott:

• Samuel Gregg
• Kishore Jayabalan
• Michael J. Miller
• John OSullivan
• Christof T. Zellenberg
• Balázs Zoltán

Az előzetes várakozásokkal ellentétben a konferencián nem jelent meg Angela Merkel tanácsadója, Andrea Schneider.

A napot, Kiss-Rigó László püspök imádságát követően, Dr. Samuel Gregg előadása nyitotta. Az előterjesztés megadta a nap alapkérdését: milyen (erkölcsi) mondanivalóra tanít minket a pénzügyi világválság? A kérdésre különböző markáns válaszok születtek: nem a piacgazdaság az eleve romlott képződmény; a több állami kontroll nem megoldás, hanem a krízis előidézője; a szabad piac önszabályozásának vagyunk tanúi; az emberi felelőtlenség, kapzsiság, és hazugság áll a válság hátterében.

Diagnózisok, és a keresztény etika

A diagnózisok felállítása tulajdonképpen hibátlan. Az előadók mind, olyan következtetéseket vonnak le a jelen pénzügyi válsággal kapcsolatban, amelyeket mértékadó szakemberek az elmúlt hetekben, ugyan sokszor nem ilyen mélységben, de megfogalmaztak.

A következtetésekkel, illetve az megoldási javaslatokkal, azonban már - véleményem szerint - sok baj van. Mindenekelőtt az, hogy mindegyik előadó úgy hivatkozik a kereszténységre, vallásra, keresztény értékekre, hogy a kereszténységet szigorúan a nyugati kultúra részeként, kultúrális jelenségként értelmezi. Ez még akkor is igaz, hogyha, természetesen a kereszténységet tekintik e kultúra és eszmevilág teremtőjének. Így válik az igaz, jó, és szép felvilágosodás korabeli hármasa, vagy a család, vallás, és magántulajdon keresztény alapértékké.

Egy szinten természetesen igaz az érvelés: a kereszténység vallás, és mint olyan kultúrális értékek teremtője és hordozója, a kultúra formálója. De a kereszténység megszületésének pillanatától több volt, mint egyszerű vallás: eszkatológikus közösség, amelyik a történelem Úrának, Jézus Krisztusnak a visszatérését várja, amelyik tudja, hogy a legtökéletesebb társadalmi berendezkedés, és kultúrális eszme, vagy gondolat, is kétértelmű és töredékes.

Hiányérzet, disclaimer

Az, hogy a konferencia neves előadói a Bibliát erősen kultúrális alapon értelmezik nem róható fel nekik. Azt teszik, ami minden keresztény ember feladata: asszociatív módon összekapcsolják kultúrális és vallásos tapasztalataikat.

Az, hogy a konferencián egyetlen teológus, pap, vagy lelkész sem volt, aki legalább a fórumbeszélgetéseken szóvá tette volna, hogy az egyháznak és teológiának az a feladata, hogy szüntelenül rámutasson, hogy a Bibliát, és a benne összefoglalt üdvtörténetet nem szabad (csak) asszociatív módon, hanem a hitvallási iratok talaján állva is értelmezni kell; különösen akkor, amikor oly nagy a kísértés, hogy a radikális jézusi etikát domesztikáljuk, és helyébe valamit más helyezzünk; szomorú.

Amikor a gazdaság és keresztény etika kapcsolatát vizsgáljuk, jussanak eszünkbe azok a tanítványok, akik komolyan vették, és szó szerint értelmezték Jézusnak azon szavait, amelyek család, vagyon, közösség elhagyását kérték.

(Disclaimer: az utolsó mondatok semmilyen értelemben nem akarnak útat nyitni a Szent Írás baloldali olvasatának.)