Kedves Gyülekezet!
2009 a súlyos megpróbáltatások esztendeje.
2009 egy elhúzódó gazdasági válság következményeinek az esztendeje.
2009 egy kiújuló közel-keleti fegyveres válság esztendeje.
2009 egy újabb energia válság esztendeje.
2009, ahogyan az elmúlt 10 órában megismerhettük. 2009, ahogyan emberi tapasztalataink alapján látjuk.
2009 az új év.
Új év, ismerős gondokkal, visszatérő problémákkal.
Úgy tűnik, hogy nem voltak elég hangosak a petárdák, és elég félelmetes a tűzijáték: nem sikerült elűzni 2008 rossz szellemeit, és gondjait. Egy ideig még gondot fog ugyan okozni, hogy a 2-es , és a két nulla után kilencest írjunk a megszokott 8-as helyett, de ezt leszámítva nehéz komolyan venni, hogy 2009, valóban Új. Új Év, amelyben valóban valami új veszi kezdetét.
Hamvas Béla egy visszaemlékezése jut eszembe. Az író-filozófus arról beszélt, hogy minden nap azon veszi észre magát, hogy az előző napot próbálja újra élni. Minden héten, hónapban az előzőt keresi. Minden évben az óesztendőt, akarja újraélni, és egész életében szülei életét próbálja ismételni.
Hamvas Béla egy olyan tapasztalatot fogalmazott meg visszaemlékezésében, amit mi is itt 2009-es év első óráiban érezhetünk, hogy nagyon nehéz tényleg újra kezdeni, nehéz újat kezdeni.
Pedig keresztyén emberként azért állunk meg Isten színe előtt minden új év első óráiban, mert a keresztyénségünk szüntelenül az újrakezdés fontosságát tanítja.
Az új valójában keresztyén fogalom. Olyan szó, aminek hasonló jelentősége van, mint olyan szent szavainknak, mint remény, hit, szeretet.
Hisz Jézus Krisztusban az Isten Új szövetséget kötött az emberiséggel, Új szövetséget, amely Jézus Krisztusban Új Életet hozott el. Új életet, új létet, amelyről üdvösségként beszélünk. Az üdvösség maga az új élet, az új lét, amelynek lényegét Pál apostól az imént olvasott igében így foglalja össze:
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Pál apostolnak ezek a szavai hízelgőek nekünk evangélikusok számára, hisz hitünk és hitvallásunk alapjait fogalmazza meg. Mégis ezért éppen számunkra kérdés igazán, hogy vajon meghalljuk-e Isten igéjét az apostól szavaiban, vagy csak a hittételt látjuk benne?
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”
Ha odafigyelünk Isten igéjére mindenekelőtt azt hallhatjuk meg belőle, hogy az új, az új élet, az üdvösség ajándék. Isten ajándéka. Az üdvösség Isten ajándéka. Keresztyénnek lenni ezért, mindenekelőtt és elsősorban azt jelenti, hogy megajándékozott emberként élni. Ez az ajándék mindenekelőtt lehetőség, hogy boldog életet éljünk. Egy fontos kérdést azonban ezzel még nem válaszoltunk meg. Azt a kérdést, amit ilyenkor egy új esztendő kezdetén talán többen, és többször teszünk fel: hogyan éljek? Hogyan éljek, hogy üdvösségem legyen?
Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Így szól az apostól válasza. Ritkán gondolunk ezekre az igékre úgy, mint egy alapvető emberi kérdésre adott válasz. Általában sokkal inkább egy erkölcsről szóló vitát folytatunk ezekről a szavakról, és nem állítom, hogy ez a vita nem lenne helyénvaló. Mégis egy pillanatra játszunk el azzal a gondolattal, hogy mi történik akkor, hogyha ezekből az igékből kivesszük ezt a vitát, hogyha kivesszük a morális és erkölcsi imperativuszt.
„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Mert ha ezek az igén nem arról, vagy nem csak arról szólnak, hogyan kell jól viselkednünk, hanem, hogy hogyan kell jól cselekednünk, máris visszaérkeztünk alapvető kérdésünkhöz: hogyan éljek? Hogyan éljek, hogy üdvösségem legyen?
Hogyan éljek az idő fogságában örök életet?
Hogyan éljek, hogy a kezdődő év ne csak egy további, hanem tényleg egy új esztendő legyen?
Hogyan éljek, hogy bátor és őszinte döntéseket hozzak?
Hogyan éljek, hogy egyszerre lehessek igaz, őszinte és tisztességes?
Hogyan éljek, hogy boldog legyek és boldoggá tegyem szeretteimet?
Hogyan cselekedjek? Milyenek legyenek a cselekedeteim? Milyenek azok a jó cselekedetek?
„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Krisztusban teremtve lenni szabadságot jelent. Szabad cselekedeteket jelent. Úgy cselekedni a jót, hogy nem köt gúsba a régi, az ami mögöttünk vagy körülöttünk van: emberi szokások, hagyományok, és elvárások.
Krisztusban teremtve lenni kegyelmet jelent. A kegyelem pedig lehetőség. Isten kegyelmében a cselekvés lehetőségét, a jó cselekvésének a lehetőségét adja. Nemcsak az erkölcsi értelemben vett jó cselekvésének a lehetőségét, hanem a boldog és üdvösséget hozó jó cselekvésének a lehetőségét. A kegyelemben Isten a cselekvés lehetőségét tárja elénk ma 2009-ben is.
A kérdés tehát úgy szól: képesek leszünk-e 2009-ben a megújúlásra, az újra kezdésre? 2009 tud-e valóban új esztendő lenni, vagy csak egy további év az idő fogságában? Elkezdődik valami új, vagy csak folytatódik a régi? Istenben vetett hitünk által lehetőséget kaptunk az újrakezdéshez.
Pontosan 364 nap múlva hangos petárdaszó mellett visszagondolunk majd a mögöttünk álló 2009-es évre. Arra, hogy mi történt velünk, mi történt életünkben, mi történt gyülekezetünkben. Az, hogy akkor milyen emlékekre nézhetünk vissza itt és most dől el.
Éljünk úgy, hogy 364 nap múlva azon a szilveszter estén úgy gondoljunk vissza a most még előttünk álló évre, hogy az örökkévalónak éltünk és nem a hiábavalóságnak.
