„Krisztus mondja: Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.”
Kedves gyülekezet, teológus testvéreim
Cselekedetek. Ha az ember evangélikus, pláne, ha teológus, akkor nagy bajban van a cselekedetekkel. Mert ugye nem cselekedetek, hanem hit által -fogalmazzuk meg, mondhatnánk némi egyszerűséggel csipőből, az alapállítást. De ugye ezzel még nem mondtunk valójában semmit arról, hogy mik azok a cselekedetek, csupán leszögeztük, hogy hit által. De még így is, legalább annyit mindig hozzá kellene tennünk, hogy mi van (tudni illik nem cselekedetek, hanem hit által) és miből, azaz üdvösség kegyelemből. Evangélikus hitvallásunk alapja ez. Hitvallásunk éppen ezért nagyon komoly feladatot állít elénk: megérteni, hogy mit jelentenek az életünkben a cselekedetek, túl azon, hogy mit nem.
Ez a kérdés, és a lehetséges válaszok általában, nagyon gyorsan egy erkölcsről szóló vitába szaladnak. Cselekedetet, azaz jócselekedetek, cselekedni, azaz jól cselekedni, azaz erkölcsösen élni.
Nem állítom, hogy ez a vita nem lenne helyénvaló. Mégis egy pillanatra játszunk el azzal a gondolattal, hogy mi történik akkor, hogyha a cselekedetekről szóló gondolkodásunkból kivesszük ezt a vitát, hogyha kivesszük a morális és erkölcsi imperativuszt. Akkor a kérdés, nem úgy szól, hogy hogyan kell jól viselkednünk, hanem, hogy hogyan éljek? Vallásos emberként: hogyan éljek, hogy üdvösségem legyen?
Hogyan éljek az idő fogságában örök életet?
Hogyan éljek, hogy a kezdődő szemeszter ne csak egy további, hanem tényleg egy új tanév legyen?
Hogyan éljek, hogy bátor és őszinte döntéseket hozzak?
Hogyan éljek, hogy egyszerre lehessek igaz, őszinte és tisztességes?
Hogyan éljek, hogy boldog legyek és boldoggá tegyem szeretteimet?
Aki volt mostanában moziban az láthatta a Szabadság útjai című filmet, amely egy jól sikerült amerikai film nyelvén tárja elénk a kérdést: hogyan kell úgy élni, hogy ne váljunk a reménytelen üresség rabjaivá.
A filmben egy 30-as pár próbálja meg radikálisan megváltoztatni üressé vált életét: és közben ott feszül végig a kérdés: hogyan kell jó döntéseket hozni, hogyan kell jó kompromiszumokat kötni, hogyan kell tisztességesen boldogulni, hogyan kell cselekedni?
Az útmutató mai igéjében erre a kérdésre kapunk egy határozott választ. Ez a válasz azt gondolom, hogy nélkülöz minden fölösleges teológiai vagy morális okoskodást:
„Krisztus mondja: Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.”
Olyan cselekedeteket tenni, mint amilyeneket Krisztus tett, így fogalmazhatjuk meg cselekedetekről szóló tudásunkat a felolvasott ige alapján.
Olyan cselekedeteket tenni, mint amilyeneket Krisztus tett, szabad cselekedeteket jelent. Úgy cselekedni a jót, hogy nem köt gúsba a régi, az ami mögöttünk vagy körülöttünk van: emberi szokások, hagyományok, és elvárások.
Olyan cselekedeteket tenni, mint amilyeneket Krisztus tett, kegyelemből jövő cselekedeteket jelent.
A kegyelem pedig lehetőség.
Isten, kegyelmében a cselekvés lehetőségét, a jó cselekvésének a lehetőségét adja. Nemcsak az erkölcsi értelemben vett jó cselekvésének a lehetőségét, hanem a boldog és üdvösséget hozó jó cselekvésének a lehetőségét. A kegyelemben Isten a cselekvés lehetőségét tárja elénk.
„Krisztus mondja: Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.”
Akik reggel már olvasták az útmutatót, azoknak bizonyára feltűnt, hogy ott pont került a vessző helyére, és valamiért lemaradt a felolvasott ige utolsó tagmondata, amelyik így szól: sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.
Amikor elkezdenénk magunkban keresni azokat a szavakat, és gondolatokat, amely segítségével elvennénk ennek az igének az élet, mondván, hogy természetesen itt nem arra gondol az evangélista, hogy mi is olyanok lehetnénk mint Krisztus, akkor jusson eszünkbe ez a kimaradt tagmondat: sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.
És akinek egyszer is eszébe jut ez tagmondat, amikor éppen a keresi a szavakat, amelyek segítségével egy rémesen egyszerű igazságot próbálna meg bonyolulttá tenni, akkor talán valamit megértett abból, hogy mit jelent Istenről gondolkodni, és Krisztust követni.
Krisztus cselekedeteinél nagyobbat tenni.
Ámen.
