Eichmann, III. Richard, Faust: korunk menedzserei - Tessék választani! című íráshoz az alábbi komment érkezett, amelyre most egy kicsit bővebben is szeretnék itt reagálni: 

Az e heti The Economist "The rot spreads" c. cikke leírja, hogy a válság jelentkezik az üzleti morálban is. 2009-ben megemelkedett a könyvelési csalások száma, a vesztegetés és egyéb korrupció a 2007-es szinten maradt. A középvezetők tipikusan jóval több üzleti bűnesettel való találkozásról számolnak be, mint a felsővezetők.
A növekedés oka valószínűleg az, hogy a targetek nyomása alatt lévő menedzserek a válság idején könnyebben nyúlnak a korrupció eszközeihez.
Azoknál a cégeknél, ahol a menedzserek fizetésének legalább a fele teljesítményhez van kötve jóval több esetben (36%) jelenik meg az üzleti bűnözés ilyen vagy olyan formája, mint azoknál a cégenél, ahol a fizetés nincs teljesítményhez kötve (20%).

A fent hivatkozott cikk érdekessége az, hogy a középvezetők etikátlan üzleti magatartására hívja fel a figyelmet, és azt összefüggésbe hozza a vállalati kultúrával. Ez a gondolat nem új. A Steinman-Löhr szerzőpáros már a 90-es években figyelmeztetett, hogy egy szervezetet alkotó egyének etikai magatartására milyen nagy hatással van a szervezet kultúrája.

A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy korunk vállalati kultúrája struktúrális szempontból egyáltalán nem támogatja, hogy az egyén megalapozott etikai döntéseket tudjon meghozni munkája során. A semleges céges célok (mennyiség, targetek) követése, a munkafolyamatok (work-flow) olyan szintű felosztása, hogy az egyén már nem is sejti, hogy mi az az egész amin dolgozik, vagy az erős parancshierarchia olyan szervezeti adottságok, amik következtében a munkavállaló, menedzser teljesen elveszítheti etikai orientációs képességét. Ezért képzelhető el az az abszurd példa, hogy egy olajipari vállalat minden alkalmazottja környezetvédő és elítéli a Föld energiahordozóinak a kizsákmányolását, de ezt a véleményét nem hozza összefüggésbe a saját asszisztensi pozíciójával, ahol ő csak leveleket iktat, és meetingeket készít elő.

A vállalati kultúra és az egyének etikai magatartása közötti összefügést felismerve vált egyre több cég számára fontos, hogy olyan deklarált céges kultúrát alakítson ki, amely segíti az alkalmazottait abban, hogy lehetőleg etikus üzleti döntéseket hozzanak. A teljeskörű integrált etikus vállalati kultúra a legfelsőbb vezetők elkötelezettségén, formális intézményeken (etikai képzések, etikai kódex, etikai bizottság, etikai igazgató, etikai hivatalnok / ombudsman, etikai kontrolling, etikai audit), a megfelelő értékelésen és visszacsatolásokon alapszik.

A legfontosabb áttörés persze az jelenti, amikor egy ország jogrendszere biztosítja azt, hogy ne érhesse versenyhátrány azokat, akik etikus üzleti döntéseket hoznak. Egy példa lehet erre az USA, ahol egyes államokban enyhítő körülményként fogadja el a bíróság egy vesztegetési perben azt a körülményt, hogy az adott vállalat rendelkezett etikai intézményekkel, azaz törekedett arra, hogy megakadályozza az ilyen típusú botrányokat.

Természetesen ne legyenek kétségeink afelől, hogy az etikus vállalati kultúra is ugyanúgy vállhat egy cég PR részévé, mint, ahogyan sokszor a CSR akciók. Én magam is láttam, és dolgoztam  már olyan helyen, ahol kőbe vésett etikai kódex, kontrolling, és audit mellett a cég folyamatosan visszaélt piaci helyzetével, nem tartotta be a rá nézve kötelező érvényű legfelsőbb bírósági  döntéseket, stb, stb, stb.

Az, hogy mégis hogyan mi alapján bízhatunk abban, hogy egy szervezet komolyan gondolja etikus intézményeit, és vagy CSR akciót, a karmamédia CSR 2.0 című írása adhat támaszpontokat. Kimondottan fontosnak tartoma azt a gondolatot, hogy egy CSR akciót akkor vehetünk komolyan, hogyha valóban komoly közösség áll mögötte.