Amikor néhány napja szervezetfejlesztési szempontból reflektáltam a magyar társadalmi és politikai helyzetre még nem gondoltam volna, hogy saját magam számára is milyen fontos felismeréssel jár ez a gondolatkísérlet. Tovább gondolva felvetésemet arra jutottam, hogy tisztán a tanácsadói szerepet szem előtt tartva is fontos a civil és politikai aktivitás. Ugyanis az társadalmi és politikai kultúra, amit kialakítunk magunk körül elképesztő erős hatással van azoknak a szervezeteknek a kultúrájára, amelyekkel tanácsadóként nap, mint nap együtt dolgozunk. Ebben a bejegyzésben egy aktuális példán keresztül írom le, hogy mire gondolok.

A gonosz multi

Egyre népszerűbb toposz lett Magyarországon a "multikat" felelőssé tenni minden bajunkért. A multik itt vannak, ez tény. És azt gondolom, hogy az ő jelenlétükhöz való viszonyulásunk nagyon jól tükrözi azt, hogy mi hogyan tekintünk magunkra. Az egyik lehetőség, hogy azt mondjuk, hogy azért vannak itt, hogy kihasználják az olcsó munkaerőnket, aztán kitolják az összes hasznot. Tehát mi arra vagyunk csak jók, hogy kihasználjanak minket. Hisz mindig is kihasználtak. A másik olvasat, hogy a multik nélkül itt aztán semmi nem lenne. Ergo mi nélkülük semmit nem érünk. Véleményem szerint mindkét népszerű magyarázat nagyon káros, mert egyik sem ad lehetőséget arra, hogy a magyar társadalom kontra a multik viszonyban valamiféle egyenrangú szerepkapcsolatot lássunk.

Holott a multik itt vannak. És nyilván egy csomó ponton az ő érdekeik mások, mint a társadalom vagy a politika érdeke. Ez bármilyen felnőtt-felnőtt, azaz partneri kapcsolatban előfordul. Egy sales tárgyaláson nekem az az érdekem, hogy minél nagyobb árat fogadjon el az ügyfél, akinek ezzel szemben éppen ellentétes az érdeke. A kérdés az, hogy hogyan milyen keretek között rendezzük ellentétes érdekeinket, és hogyan jutunk megállapodásra.

A nyilvános társadalmi párbeszéd hiánya

Az elmúlt hónapokban több olyan hír is napvilágra látott, hogy egy-egy nagy cég tollba mond törvényeket. És ezeknek a híreknek máris adott a szokásos értelmezése: a gonosz multi leuralja hazánkat. Egyre gyakrabban dolgozom én is nagy cégeknek, multiknak. Azt tapasztalom, hogy multi és multi között óriási különbség van, ezért egyáltalán nem szerencsés homogén csoportként beszélni róluk. Nagyon sok, olyan cég van, amelyik elképesztő tudást és tapasztalatot hoz magával, és ezt szívesen meg is osztaná. Vajon miért van az, hogy ha a nagy autógyárakat csak az olcsó munkaerőnk érdekli, euro milliókat fektetnek magyarországi egyetemek fejlesztésébe? És, ami igazán fontos kérdés, hogy mi miért nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy nyilvánosan részt vegyenek egy-egy társadalmi-politikai szakmai kérdés megvitatásában. Nem lett volna egyszerűbb nyilvánosan meghallgatni a dohánygyártókat, autógyártókat, telkocégeket, informatikai vállalkozásokat egy-egy fontos kérdés kidolgozása előtt? Akkor most nem lenne hír az, hogy valahol a szürke lobbi világban törvényt írnak. Hosszú távon valójában minden szereplő számára sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha világos és nyilvános keretek között beszélnénk meg a dolgainkat. Ezt hívják társadalmi párbeszédnek, üzleti nyelven stakeholder modellnek. Talán ez a bejegyzés is lehet egy apropó.