A coach legfontosabb munkaeszköze a kérdezéstechnika. Jellemző, hogy a coach képzéseken minden hallgató a kérdezéstechnika workshopot várja leginkább. Minden magára valamit is adó coaching módszer rendelkezik saját kérdezéstechnikával. Sőt mit több: a coaching szakma egyik legfontosabb identitásképző eleme a kérdések használata. Hisz az különböztet meg minket a hagyományos tanácsadóktól, hogy mi nem megmondjuk a kész válaszokat, hanem kérdezünk. Kérdezünk, de miért? Miért gondoljuk, hogy a kérdezés az egyik legfontosabb eszköze ennek a speciális fejlesztési szemléletnek?

Miért kérdez coach?

A leggyakoribb magyarázat az, hogy kérdések segítségével vezetjük rá a coacheet az ő saját személyes megoldására. Hogyan működik ez? Az ügyfél, egy multinacionális cég középvezetője, azzal a problémával jelentkezik be, hogy a vezetői értekezleteken nem képes elég határozottan képviselni álláspontját. Ha tanácsadó lennék 4-5 különböző megoldás közül választhatnék, amit fel kellene kínálnom a kliensnek. Mondhatnám például azt, hogy legközelebb előre tervezd meg mondanivalódat; vagy már a megbeszélés előtt nyerj magadnak szövetségeseket, akik kíváncsiak lesznek rád. Ezzel szemben coachként azt kérdezem: mi segítene neked abban, hogy ne ez történjen a megbeszéléseken. Ezzel a kérdéssel a coachee figyelmét saját szükségleteire, és saját működésének a megértésére irányítom.

A coacheet nem megérteni kell

Ameddig valaki ezt az összefüggést nem érti, addig nem lesz hatékony coach. Általában nem is ez okoz gondot a gyakorló coachoknak. A probléma ezután kezdődik. A kérdéseinkkel ugyanis az esetek nagy többségében nem csak a coachee figyelmét akarjuk irányítani, hanem feltárni és megérteni is akarunk. Ez alapvetően a kondicionáltságunkkal függ össze, azaz azzal, hogy általában hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világról alkotott elképzeléseink tényeken, tapasztalatokon, és azok racionális elemzésén és értelmezésén alapulnak.

Ezért gondoljuk azt segítőként, hogy tudunk megértőek lenni a szónak abban az értelmében, hogy racionálisan érteni véljük, hogy a másik ember - ebben az esetben az ügyfelünk, a coachee - éppen "miben van benne". Érdekes módon azonban éppen a megértési szándékunk az, ami nem közelebb visz, hanem eltávolít a másik embertől. Amikor megérteni próbáljuk akkor azzal vagyunk elfoglalva, hogy saját kognitív térképünkön próbáljuk elhelyezni azokat a racionálisnak vélt információkat, amiket éppen hallunk. Miközben az ügyfelünk - ha elég jó coachok vagyunk - egy érzelmi megélésben is benne van. Ám a legjobb szakember is egyszerre csak egy dologra képes: jelen lenni vagy értelmezni. Ameddig értelmezek nem vagyok jelen. Hogy Dr. Daubner Bélától idézzek: "ne akard megérteni, csak legyél vele."

Mindaddig, amíg azt képzeljük a kérdezésről, hogy az a célja, hogy információkat szerezzünk, vagy felismerésekre vezessük rá ügyfelünket nem érthetjük meg a kérdezés valódi erejét. Azt az erőt, ami az információkon és a racionális gondolkodáson túl van. A kérdés és a kérdezés igazi fejlesztő ereje ugyanis abban van, hogy segíti a coacheet abban, hogy kifejezzen valamit, amit addig nem tudott. Csak akkor tud ugyanis kapcsolatba kerülni problémájával, problémáján keresztül önmagával, és önmagán keresztül a megoldással, ha kifejezi azt, amit addig nem tudott. Senki nem megy azért coachhoz, mert tudja mi az igazi problémája. Az elakadást éppen az okozza, hogy valami nincs elfogadva, ezért nincs kimondva, ezért nem tud egy olyan kreatív kapcsolat kialakulni a "problémával", ami előre vinné a klienst a helyzetből.

A direktív nyelv használata a coachingban

A kérdezés tulajdonképpen a konfrontáció eszköze. Ez az oka annak, hogy a legjobb kérdezéstechnikának is megvan a maga határa. Kérdések segítségével próbálunk konfrontálni. A feltett kérdés azonban mindig a racionális keretben tartják azt, akinek az a "feladata", hogy válaszoljon a kérdésre. Mivel a konfrontáció ellenállást szül, ezért amikor a feltett kérdés igazán célba érne szintén ellenállást szül. Hogy működik ez? A coach felteszi a kérdés: mire lenne szükséged ahhoz, hogy ebben a helyzetben másképp reagálj? Máris érkezik a válasz, amiben ott van a coachee ellenállása: Nem tudom. Vagy: nem is értem a kérdést? Vagy: erről nem engem kellene megkérdezni? Hozzá kell tennünk, hogy a coacheenak igaza van. Ha tudná - azaz, ha nem lenne ellenállásban - nem ülne itt a coaching ülésen. Ez az a pont, ahol coachként érdemes a kérdésekről a direktív nyelvre váltani. A direktív megfogalmazások lehetőséget adnak az ellenállás legyőzésére. A fenti példánál maradva ez a következőképpen működik:

Coach: Sorolj fel 3 dolgot, ami segítene abban, hogy másképpen reagálj.

Coachee: Hármat?

Coach: Ha eszedbe jut több, de elsőre elég lesz három is. Mi lesz az első?

Coachee: Talán, ha több időm lenne felkészülni.

Amennyiben a coachnak van megfelelő autoritása az ügyfél végre fogja hajtani a feladatot. Ebben az esetben pedig a feladat végrehajtása segítheti abban, hogy kifejezzen valamit, amit eddig nem tudott, vagy nem mert, vagy éppen az ellenállása nem engedett.

A direktív nyelvhasználat az ellenállás kezelésében is segít. Nézzük megint a példát:

Coach: Sorolj fel 3 dolgot, ami segítene abban, hogy másképpen reagálj.

Coachee: Hát nem is tudom, nem jut eszembe semmi.

Coach: Nem baj, ha nem jut eszedbe, csak kezd el.

Coachee: Kezdjem el?

Coach: Aha.

Coachee: Talán, ha nem lennék a reggeli megbeszéléseken mindig olyan fáradt a sok otthoni munkától.

Hogyan segít Szókratész?

Még nehezebb a dolgunk a kérdésekkel, amikor érzésekkel kell dolgoznunk. Egy konfliktuskezelési coaching folyamatban például elkerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb a coachee érzéseivel, érzelmi megéléseivel is foglalkozzunk. Mivel éppen ezen a területen a legerősebb minden ember ellenállása, ezért nagyon sokszor zátonyra futunk a hagyományos kérdésekkel. Ebben az esetben segíthetnek az úgy nevezett szókratészi mondatok. A szokratészi mondat egy félmondat, amit a coacheenak kell folytatnia. A gyakorlatban ez így néz ki:

Coach: Próbáljunk ki valami újat.

Coachee: OK.

Coach: Elkezdek egy mondatot első szám első személyben, mintha te mondanád, és neked be kell fejezned.

Coachee: Rendben, megpróbálom.

Coach: Amikor a főnököm mindenki előtt leszúr úgy érzem magam...

Coachee: Úh ez nehéz (Ellenállás)

Coach: Csak folytasd: úgy érzem magam, mint

Coachee: Úgy érzem magam, mint egy gyerek, akit leszid a tanítónéni.

Coach: és úgy érzem magam még...

Coachee: mint, akit megszégyenítenek.