A gazdasági növekedés korunk istene, akinek fogyasztásunkkal szolgálunk, neves közgazdászok pedig prófétái neki. Így vélekedik John B. Cobb Jr., metodista teológus, aki számos írásában fejtette ki erre vonatkozó elméletét. Az alábbiakban idén májusban elhangzott előadása alapján foglaljuk össze nézeteit.  

A kép forrása: http://www.life.com/image/82843553

Gazdasági (hit)viták és a vallások

Egy évvel a pénzügyi és gazdasági világválság kitörése után, azt hiszem minden újságolvasó ember számára feltűnt, hogy a gazdaságról szóló párbeszédben szót kértek az egyházak, vallások képviselői, és teológusok is. Egyházi nyilatkozatok és pápai enciklikák születtek. Németországban a közvélemény egyenesen elvárta, hogy a végső igazsággal foglalkozó tudományok és intézmények képviselői mondják meg, hogy most mi legyen. Valóban, a Lehman-Brothers Bank csődje megnyitott egy sor lezártnak hit (hit)vitát gazdaságról, növekedésről, fejlődésről, erkölcsről. Mégis megszólalók és megszólítottak egyaránt bizonytalanok: milyen jogon szólal meg egy vallási közösség egy alapvetően tudományos kérdésben? Ebbe, a részben, legitimációs vitában hozott be az elmúlt időben  John B. Cobb Jr. teológus egy merész új nézőpontot.

Egy új vallás születése: az ökonomizmus

Cobb azt állítja, hogy a probléma maga, ti. a gazdasági rendszer és annak válsága, egy vallásos probléma. Szerinte a vallás nem más, mint egy olyan hiedelmeket (hiteket) és rituális gyakorlatokat összefogó, hagyományteremtő  rendszer, amely képes a embereket az odaadó szeretetre és hitre rábírni.

Cobb szerint ezek alapján kimondható, hogy a 20. század nagy vallása, a gazdasági növekedésben való feltétlen hit, az ökonomizmus. Az ökonomizmus istene a gazdasági növekedés, legfontosabb szertartása a fogyasztás, teológusai pedig egyetemeinken tanító közgazdászok. Szerinte a modern közgazdasági viták a legtöbb esetben nem is tudományos-, hanem hitviták. Az aki nem tart velük, herezist követ el, és kitagadásra kerül. Hasonlóan a nagy világvallásokhoz az ökonomizmus is magában foglalja az üdvösség és megváltás tanítását: a gazdasági növekedés maga fog elvezetni a paradicsomi állapothoz, amelyikben megszűnik a szegénység a földön. Csak hinnünk kell a tanítókban, nem szabad kételkednünk, és meglátjuk, hogy előbb utóbb be fog köszönni az aranykor.

Cobb szerint az ökonomizmusnak történelmileg két nagy megjelési formáját ismerjük: a nyugati típusú szabadversenyes piacgazdaságot, valamint a szovjet típusú kommunista rendszert. Mára az előbbi vált egyeduralkodóvá. Az ökonomizmuz vallástörténeti szempontból leginkább a Római Birodalom vallásához hasonlít: mindaddig türelmes más hitrendszerekkel szemben, amíg azok hajlandóak áldozatot bemutatni az uralkodó vallás istenének, ebben az esetben, a gazdasági növekedésnek.  

Ökonomizmus és válságok

Az ökonomizmus vallását ma azonban két válság sújtja egyszerre: a globális pénzügyi-, valamint a globális felmelegedés és klímaváltozás válsága. Cobb szerint az, ahogyan a közgazdászok többsége erre a helyzetre reagál mutatja a legvilágosabban, hogy itt egy vallás prófétáival állunk szemben. Korábban arra a kérdésre, hogy meddig növekedhet egyáltalán a gazdaság, azt a választ adták, hogy a virtuális pénzpiacoknak köszönhetően gyakorlatilag a végtelenségig. Ma arra a kérdésre, hogy mi lesz akkor amikor az emberiség kimerítette a hagyományos energiahordozókat, a válasz úgy hangzik: mire odaérünk biztosan megtaláljuk a megoldást. Azaz a piac varázslatos módon majd elrendezi ezeket a problémákat.

Ökonomizmus helyett gaianizmus?

Amikor Cobb arra a kérdésre keresi a választ, hogy mégis mi mentheti meg a világot az ökonomizmus fanatizmusától, meglehetősen reális marad. Nem ábrándozik azon, hogy keresztény hitre térítse a világot, nem gondolja azt, hogy a világvallások képesek lehetnek arra, hogy visszafordítsák az emberiséget a hagyományos vallásokhoz. Ezzel ellentétben azt javasolja, hogy tegyünk egy kísérletet arra, hogy a gazdasági növekedés szolgálata helyett rábírjuk az emberek többségét a Föld, Gaia tiszteletére és szolgálatára, a gaianizmusra. Ennek megfelelően a gazdasági növekedés helyet az új istent a világ jólétének (wellbeing of the world) fogják hívni. Őt kell szolgálni.

Első feladatunk pedig ennek megfelelően, hogy a gazdaság teljesítményének mérésére új mutatókat találjunk. Cobb szerint sokkal komolyabban kell vennünk azokat a tanulmányokat, amelyek világosan kimutatják a gazdaság teljesítménye és az emberek boldogsága között nincs kizárólagos összefüggés. Ha elfogadnánk, hogy a természet, és az emberiség jóléte nem kizárólag a gazdasági növekedéstől függ, akkor lehetne esélye az emberiségnek egy fenntartható világ létrehozására.