A Heti Válasz eheti száma, egy 8 oldalas összeállítást hoz a CSR témájáról. Mivel a témát fontosnak tartom, az összeállításnak azonban nagyon erős PR szaga van, ezért úgy döntöttem, hogy kritikai észrevételeimet egy a szerkesztőségnek címzett levélben foglalom össze. A levelet ma este küldöm el. Addig várom a megjegyzéseket, észrevételeket, amiket adott esetben még beépítek az "olvasói levélbe".

Tisztelt Szerkesztőség!

A Heti Válasz rendszeres olvasójaként örömmel láttam, hogy 2009.11.26. számukban 8 oldalas mellékletben foglalkoztak a CSR (Vállalati társadalmi felelősségvállalás) témájával. Újságuk ezzel a magyar sajtó nagy adóságát törlesztette, hisz régóta időszerű volt egy, a CSR és az üzleti etika témájával foglalkozó összeállítás. A pénzügyi-, és gazdasági világválság óta számtalan egyházi és civil szervezet hívta fel a figyelmet arra, hogy a válság kialakulásában komoly szerepet játszott a gazdaság szereplőinek erkölcstelen magatartása. Összeállításukból végre bevezetést kaphattunk a problémába, megismerkedhettünk a téma legfontosabb alapfogalmaival. Engedjék meg, hogy mégis tegyek néhány kiegészítő, részben kritikai megjegyzést:

"Beszédes tettek" című írásuk ezekkel a mondatokkal kezdőik:

"A társadalmi felelősségvállalásról szóló híreket nehéz megkülönböztetni az önfényező PR-anyagoktól,..."

Sajnos ezzel pontosan így vagyunk az Önök cikksorozatával kapcsolatban is. A 8 oldalas összeállításból egy 2 oldalas interjút olvashatunk Az Erste Bank kommunikációs igazgatójával, egy keretes cikket az MKB Bank társadalmi felelősségvállalásáról, "Példák a gondoskodásra" címmel pedig egy "összeállítást" az E.ON, az SAP, valamint az Univer társadalmilag hasznos cselekedeteiről. Ez is jól példázza, hogy a CSR hazánkban is (egyre) inkább a multinacionális vállalatok PR programjának a része. Miközben ezek a cégek több (száz)milliós marketing és PR büdzséjükből költenek néhány millió forintot CSR  kampányokra, addig kis-, és középvállalkozások sora tesz, anyagi lehetőségeihez képest, óriása lépéseket egy etikusabb vállalkozási környezetért. Ezekről azonban rendre

nem hallunk sokat, hisz a kkv-knak nincs pénzük, és kapcsolatrendszerük ahhoz, hogy megfelelő kampányokkal ország-világ előtt hirdessék, hogy ők etikus vállalkozók.

Hiába az etikai kódex, és sokszor állami támogatásból megvalósuló, alkalmazott barát munkahely, hogyha közben az adott cég világméretű korrupciós botrányokba keveredik, folyamatosan visszaél erőfölényével, és benne van a föld 10 legnagyobb  környezetszennyező vállalata között. Természetesen ezzel nem az Önök összeállításában is szereplő cégek valamelyikére utalunk. Mégis, számtalan ilyen példa létezik.

Ezekről a botrányokról azonban mindaddig utólag fogunk értesülni, amíg a CSR, és üzleti etika témájáról csak akkor hallunk, amikor egy óriás cégcsoport jónak látja. Ezért lenne itt az ideje, hogy a gazdasági szereplőktől független társadalmi kontrollt gyakorló  szervezetek, és önálló kutató intézetek jöjjenek létre. Hiába foglalkoznak lelkes kutatók, PhD hallgatók gazdaságetikai témákkal; egy néhány tízezer forintos állami ösztöndíjból nem lehet reprezentatív empirikus kutatásokat végezni.

Külföldi példák azt mutatják, hogy egy etikusabb gazdasági környezet csak akkor jöhet létre, hogy ennek érdekében a sajtó, független kutató intézetek, tanácsadó cégek, és civil szervezetek kéz a kézben járnak. Ezért őszintén reméljük, hogy a Heti Válasz  összeállítása nem csupán egy PR akció része volt, hanem egy hosszú távú elemező munka első lépése.

Sándor Jenő, Budapest

(az uzletietika.blog.hu szerkesztője)